Kovács Klaudia - Utolsó sorok

Gondolkoztam azon, mit írhatnék Neked
Neked, kit a legjobban szeretek.
Szeretnék elköszönni végleg és örökre,
Mert az életem fonala a végéhez közeleg.

Hogy megértsd, mit gondolok mikor e sorokat írom,
Csak annyi a válasz: már nem bírom!
Te vagy ki boldogságot életembe hozott,
De sajnos téged is itt kell hagynom!

Nem akarok sokat írni e versbe
Így csak az van hátra hogy végleg elköszönjek!
Kérlek engedj el, hisz én már nem ide tartozom,
Várnak engem a másik oldalon,
De szívem örökké Érted dobog!!!

Horváth Gergely - Egy kósza lélek

Engedd el azt,
ki rég menne már,
Hisz a búcsúra,
oly régóta vár.

Két lét közt,
hová a halál hívta,
Csak te tartod ott,
a reménybe bízva.

Hogy mindez álom,
csak ébredni kell,
S ezért nem szakadt
még tőled el.

Elvesztetted egyszer,
s nem akarod többé,
Pedig az emlékek,
nem válnak köddé.

A szívedben hordozd
és köszönd meg hát,
Hogy eddig figyelt,
s vigyázott rád.

Lelkeddel lelkét
emeld a fény felé,
Hagy járuljon most,
már istene elé.

Oldal: Halálos versek
Krisztycii oldala - © 2008 - 2025 - krisztycii.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat